~6.rész: ♥~

6.rész

 Közelebb hajolt és vadul csókolni kezdett. Éreztem, hogy kezeit lejjebb csúsztatja a fenekemre. Ezt már nem engedhettem. Bevallom kicsit meg is ijedtem, nem gondoltam, hogy közelebbi kapcsolatba kéne kerülnöm vele. Hiszen valószínű, hogy csak ARRA kellenék neki, hát ezt benézte akkor. Amíg gondolkoztam, arra eszméltem, hogy a nyakamat kezdte el csókolgatni. Gyors tervet kellett kieszelnem, még jó hogy nem vesztettem el az eszemet. Ellöktem magamtól, megpaskoltam az arcát és egy "Ezt benézted lúzerkém!" mondattal kiviharoztam a teremből. Tudtam, hogyha felocsúdik a döbbenetből lesz itt haddelhad. Nem tudja elviselni, ha öt, a nagy Justin Bieber-t valaki felülteti, főleg hogy még el is utasítják. Pontosabban én.

- Gyorsan zárjuk be az ajtót kulccsal!-ziháltam a szobánkba gitározó Annie-nek.

- Oké, csak meg kell keresnem a kulcsot.- bújt az asztal alá (?!) és kotorászni kezdett alatta.

- Jól van, jól van, mindjárt ideér, sietnünk kell!- mondtam hátamat az ajtónak dőltve. Nem hiszem, hogy ezzel sokat értem volna Bieber ellen, de mindegy.

Annie végre megtalálta a kulcsot, tiszta pókháló volt a haja fogalmam sincs miért.

Pont amikor ráfordítottuk az ajtóra, akkor kezdett el dörömbölni az én "kispajtásom", aki ez esetben Justin volt.

- Nyisd ki az ajtót, te ******!- üvöltötte.

- Szerintem ezért még kapni fog!- suttogta Annie.

- De mi a francot csináltál, hogy ilyen pipa?-ült le az ágyra.

- Hát, elutasítottam, ennyi volt az egész!- vigyorogtam.- Ezt nem bírja csak megemészteni.

Észre sem vettük, hogy az a "vadállat" még mindig ott üvöltözik kint. Nem is értem hogy veszítheti el valaki ennyire a fejét. Komolyan, lehet,hogy még nem utasította el senki, föleg hogy még be is szóltam utána. Pedig nem volt valami nagy beszólás. Lehet, hogy a többi lány is csak azért engedte, hogy ágyába vigye öket, mert féltek tőle. Ez a gyerek mindenkit rettegésben tudott tartani, ha akart. Engem nem sikerült, de azért "kicsit" én is kezdtem tartani tőle.

- De mond már el, hogy mi volt, Lisa!

- Izé...csókolóztunk, az Isten szerelmére már!-mondtam kicsit idegbetegen.

Komolyan látnotok kellett volna Annie arcát, olyan döbbenet ült ki rà.

- Na és milyen volt?- nyögte ki félperc némaság után.

- Hàt, ööh ajj Anne, most nem ez a lényeg, hanem, hogy sikerült a "Hogy szívassam meg Bieber-t?" tervem.

Egyébként nem volt semmilyen tervem, mivel csupán nem tudtam annak a hülyének ellenállni. De ezt nem mondhattam a barátnőmnek, túlságosan gyengének tűnnék, vagy nem is tudom. Így rögtönöznöm kellett.

- Mi, volt egy terved?- kerekedett el Anne szeme.

- Aha, simán. Milyen volt az első próba Chad-del?

- Ó, nagyon jó fej gyerek, egy csomót nevettem rajta. Jó volt.

- Hát akkor csak az enyém nem volt fényes.

- Igen, ti smároltatok helyette!- lökött nevetve oldalba.

Az ajtó felé kaptuk a fejünket, mert hangokat hallottunk.

- Miss Martinez, kérem jöjjön ki, Mr. Darret vagyok az egyik felügyelő tanár.

Kinyitottam az ajtót és egy eszméletlenül helyes 21 év körüli csávó állt előttem. Barna haj, napszemüveg, és az atléta engedte láttatni izmos karját.

- Öhh, izé én vagyok Melissa Martinez.

- Rob Darret vagyok, én leszek a felügyelő tanárotok! Úgy hallottam nem nagyon jöttök ki egymással, így, hogy legyen esélyetek, én foglak titeket felügyelni!

- Na ne mondja, álmomba nem gondoltam volna!- jegyezte meg Bieber szemtelen mosollyal, mire ránéztem.

Asszem mikor ezt a Rob-ot néztem elfelejtettem becsukni a számat. Szerintem Anne-nek is elgyengültek a lábai a látványtól, mert azt vettem észre, hogy belém kapaszkodik.

Bieber szemébe néztem, de muszáj volt elkapnom a fejem, mert a tekintetéből sütött a gyűlölet és a gúny. Az első gondolom a "tervemnek" szólt, a második pedig annak, ahogy Mr. Darret-re néztem.

- Na nyújtsatok egymásnak béke jobbot!- vigyorgott Rob.

Ahh, még a mosolya is tökéletes volt.

- Hát biztos nem!- makacskodtam összefonva karom a mellem alatt.

- Melissa, ne legyél már öt éves! Úgy is tudod, hogy nem leszünk sokáig jóban!- nyújtotta a kezét a "pofátlanja".

Nagy nehezen elfogadtam a kéznyújtást, majd azon vettem észre magam, hogy azon gondolkodom, hogy milyen meleg a keze és puha és hogy erős a szorítása. Kicsit sem volt zavarba ejtő, csak amikor a szemébe néztem szerintem tetőtől-talpig elvörösödtem. Elengedte a kezem és elégedett mosollyal nyugtázta gondolom azt, hogy életében először zavarba tudott hozni.

- Hát, akkor holnap kezdünk srácok!- mondta Rob, majd rámkacsintott és elment.

Justin még egy darabig ott àllt velünk, de nem tudom miért.

Anne viháncolva beszaladt a házunkba én még maradtam egy kicsit. Aztán bementem.

- Csáo, Bieber!- csaptam be volna be az ajtót, de megállította a lábával.

- Ugye tudod baby, hogy ezt nem úsztad meg?!- mondta féloldalas mosollyal majd elment.

Falfehér fejjel csuktam be az ajtót. Nem tudhatja soha az ember, hogy ez a fiú mit tervez...

- Hogy lehetsz ekkora mázlista, ilyen ultrahelyes segítővel könnyű. Persze nekünk nincs segítőnk!- duzzogott Annie.

- Nyugi már, legalább neked nincs olyan csapattársad, aki idegbeteg és mindenre képes, nem jó értelemben.

- Igaz!- értett egyet.

                         

           ~*~

 Éjszaka volt. Felébredtem, mert zajt hallottam. Megdörzsöltem a szemem és felültem és körül néztem. Anne nyugodtan szuszogott. Csend volt, gondoltam magamban, biztos csak àlmodtam az egészet. Erre észre vettem, hogy nyitva van az ablak, elég gyanus volt, ugyanis én sem és Annie sem nyitottuk ki. Volt egy olyan érzésem, hogy valaki bejött a kisházunkba. A biztonság kedvéért elökotortam böröndömböl az elemlámpàmat és annak fényével körbe pàsztáztam a szobát. Egy àrnyéknál azonban megálltam és odamentem. Majdnem felsikoltottam a rémülettöl, ám valaki megakadàlyozta ezt...

Sziasztok!:)

Itt lenne az ötödik rész,remélem tetszik! Próbáltam hosszúra és izgalmasra írni. Komiknak és pipáknak örülnék, valamint véleményeket és tanácsokat is elfogadok! Szóval hajrá! További szép nyarat és jó pihenést kívánok minden kedves olvasómnak!

Puszi: Loren♥