~5.rész: ♥~

5.rész

Nem bírtam. Tudom, hogy egy kicsit bunkó dolog volt csak úgy kiviharoznom Miss Donch irodájából, de annyira felhúzta az agyam Justin, hogy muszáj volt idejönnöm a tópartra. Kicsit muszáj volt gondolkodnom, ha egyátalán ilyenkor ez lehetséges, majd szétvetett az ideg. Nem igaz, ide jövök azzal a szándékkal, hogy talán teljesülhet az álmom és végre elérem azt amit akarok, nehogy már ez a bunkó elrontson mindent. Nem fogom engedni, azért is megszeretném mutatni a világnak, hogy igaziból mire is képes Lisa Martinez. Mert azt leshetik, hogy egy hülye gyerek majd elront mindent. Mindent megfogok tenni annak érdekében, hogy megnyerjük a párbajt, vagy Bieber-rel, vagy nélküle. Nekem aztán mindegy. Fájdalmas volt ezt kimondanom, hogy együtt fogok dolgozni vele, de bármit megtennék az álmom érdekében

Jelenleg azonban eléggé mérges voltam rá, úgyhogy szívesen megfojtottam volna akár egy kanál vízben. Csak ültem a parton és könnyes szemmel tépkedtem a füvet, mint valami óvodás kislány akit megsértett valaki. Jól nézhettem ki, nem mondom. Lépéseket hallottam magam mögött.

- Húzzál már innen. Nem volt neked elég a mai balhé?-kérdeztem zsigerből, úgy hogy hátra sem fordultam.

- Hát, ha annyira akarod elmehetek.-hallottam meg Chad hangját.

- Jaj bocs Chad, azt hittem, hogy már megint az a tapló zargat.-fordultam most már hátra.

- Nem, csak én vagyok!-nevetett fel, majd helyet foglalt mellettem.

- Hogy lehetek ekkora szerencsétlen! Idejövök, utazok egy csomót, erre meg lehet, hogy minden veszve van. Bár nem is gondoltam, hogy a siker majd csak úgy lehullik az égből.

- Nem hiszem, hogy minden veszve lenne, különben sem így kell hozzáálni. Különben sem olyan rossz az a Bieber, nem mondom, azt, hogy puszipajtik lettünk, de a tehetségét nem lehet kétségbe vonni. Oké, hogy viselkedése hagy maga után kívánni valót, de amit a színpadon művel az tényleg fenomenális.

- Te most rá akarsz beszélni, hogy kicsit is bírjam azt a barmot?-kérdeztem hitetlenül röhögve.

- Nem nem. Csak, hogy egy kicsit megbékélj vele, mert hogyha megakarod nyerni a versenyt akkor legalább csak egy kicsit jóban kell lenned vele, hogy együtt tudjatok működni.

- Értem, ígérem nem fogok túlzásba esni!-nevettem fel.
- Reméltem is.
- Anne nem könnyű eset ám, elég kis energia bomba a próbákon és pihenni sem fog hagyni nagyon.
- Jaj, most aztán mi lesz?!
Mindketten elnevettük magunkat. Soha nem gondoltam volna, hogy lesz fiú haverom. Erre most ott volt Chad, persze csak kb. 1 és fél napja ismertük egymást, de már a barátomnak éreztem. Eddig nem hittem a fiú-lány barátságban, lehet hogy azért, mert előtte nem tapasztaltam meg, de ebben a táborba igen. Persze, mint minden esetben ez sem ment olyan egyszerűen, de erről majd később..
- Asszem mennünk kéne enni!-szóltalt meg Chad.
Jé, észre sem vettem, hogy ennyire elbambultam.

- Jó, akkor menjünk!-mondtam, megragadtam a karját és bementünk az ebédlőbe.
Öhmm...enyhe meglepetés ért amikor bementünk az ebédlőbe, ugyanis mindenki minket nézett.
- A vacsoráról nem, lehet elkésni, mert itt hirdetjük a napi programokat!!!-dörrentett ránk az egyik tanár, akit az igazat megvallva még soha sem láttam.
Komolyan mindenki minket nézett, Justin arcán eléggé vegyes érzelmeket kezdtem felfedezni. Leginkább a féltékenységet.
- Öhhh....elnézést, csak nem hallottuk, többet nem fordul elő!-mondtam lesütött szemmel és elkaptam a kezem Chad karjáról, csak ekkor vettem észre, hogy még mindig szorítom. Csoda, hogy nem még volt benne vérkeringés.
- Nem is ajánlom.-válaszolta z igen idegesnek tűnő tanár. Arról sem tudtam, hogy időben kell ideérkezni vacsorára. Ekkor Justin szólalt meg felállva az asztaltól:
- Tanárnő...nézze el nekik, biztos khmmm dolguk volt!-mondta szemtelenül vigyorogva.
Alig kaptam levegőt. Legszívesebben odamentem volna és felrúgtam volna a gyereket.
Az egész tábor egyszerre röhögött fel Bieber 'poénján', amit én inkább undorító perverzségnek neveznék. Tátott szájjal, megrökönyödve bámultam rá. Hogy lehet, ekkora szemét valaki?! Szégyenkezve vettem el a vacsorámat, majd Chad-del egy asztalhoz ültünk, mivel már csak ott volt hely.
- Ez aztán ciki volt!-mondta Chad.
- Hát az, de megbánja még ez a műmájer, hogy velem került egy párba.

~*~

- Hogy lehetsz ekkora szemét?-estem neki Justin-nak, mikor megláttam, hogy bejött a próba terembe. Ma úgy van, hogy csak ketten vagyunk próbán, holnaptól jönnek a kicsik is.

Jó erősen meglöktem. Nem vagyok egy vadállat, de ez a gyerek komolyan kihozta belőlem.

- Mit mit lökdösöl, csak az igazat mondtam.-válaszolta kaján vigyorral a fején.

- Te meg vagy hibbanva? Még hogy az igazat!!! Attól még, hogy te féltékeny vagy és én mg nem omlok a karjaidba nem kell mindenki előtt leégetned!-ordítottam a képébe.

- Biztos vagy Te ebben, hogy nem fogsz?-suttogta közelebb hajolva.

Annyira lebénultam a közelségétől, hogy meg sem mozdultam. Pedig legszívesebben eltaszítottam volna, úgy hogy kiszáll.

- Tudom, hogy annak ellenére, hogy bunkó vagyok veled vonzódsz hozzám, sőt így még jobban bejövök neked!-suttogta még mindig. Tiszta libabőrös lettem, attól, ahogy a fülemet csiklandozta lehellete.

Ezután belenézett a szemembe, közelebb hajolt. Behunytam a szemem és.......

Sziasztok!
Tehát ez lett volna az 5. rész, remélem tetszik. Tudom, hogy rövid lett és sajnálom, de vigaszként igyekeztem egy kis izgalmat csempészni bele, nagyon remélem, hogy sikerült. Jól esnek a komik, továbbra is várom őket, valamint a pipákat is. Bekell, hogy valljam én is izgulok, mikor ezt a történetet írom, mrt én sem tudom előre, hogy mi fog történni. Iratkozzatok fel minél többen, amíg van Google Reader. Azt hallottam, hogy júliustól már megszűnik a feliratkozó sáv, de bloglovin-ra meg nem tudtam őket feltenni. De ha benne vagytok a Facebbokos csoportokba, ott mindig megfogjátok találni a friss részeket. Sok puszi és nagyon öröm, hogy az olvasóim vagytok. Köszönöm! :*♥
Loren♥